Minden ami Cinema Bizarre. Koncertek, élmények, koncertélmények, fordítások és műfordítások, cikkek, kritikák, viccek, aranyköpések és tényleg ami kell.
mit tettem volna… az ő helyükben? Talán… én is hallgattam volna
amint a Kristályangyalom. Könnyeik sokasodnak. Szárnyaik letörtek
Testük megkínozva liheg.
A csúcs porrá zúzva
Nem figyeltem magamra.
Az emlékezés árnyékai irgalmatlanok,
folyton visszakúsznak. A Kristályangyalom
millió darabra esett
ami összetöri szívemet Enyém.. a Kristályangyal.
A napot eltakarja a fájdalom,
s fekete lesz a világ. Többé bűnbe esni se lehet.
Kristályangyalom.
Jegyzet.
Figyelem! Ez egy dalszöveg fordítása, nem tudom melyiké.
A fordítás alapjául szolgáló mű: Luminor: Mein Engel aus Kristall, mely megtekinthető Luminor blogjában. Azaz itt. (Ha nem vagy bejelentkezve myspace-re nem működik a link!)
Luminor német fordításából magyarra fordította:
A Síró Bohóc azaz Dawn
2009. augusztus 6-án, csütörtökön.
Minden jog fenntartva. Elkérni szabad, lelopni nem. Ha valahol megtalálom akkor a honlap tulajdonosának kell szembenéznie a következményekkel.
4 nap, 2 koncert, sok ezer forint, és még több élmény… röviden így lehetne összefoglalni a július 4-étől 7-iéig terjedő időszakot. De mi is történt velünk ez idő alatt?
Kezdjük a legelején. 2009. március 19. óta ezt vártuk. Mióta megvettem életem első CB jegyeit (egész pontosan négyet). Kész ámokfutást rendeztem már a jegyekért is – Bécsújhelybe egyszerűen nem is kaptam. (!) Merthogy már elfogyott vagy mi. Kár.
Tehát július 4-én elindultunk honfalvunkból, Paksról. Ez volt 16. 38-kor. Még nem tudtuk hogy megyünk Bécsbe. Ill. volt egy tippünk, a vonat. Az jó lesz. 13 euróért. Azonban a Népligetből olcsóbban lehetett menni, így megúsztuk 2x3000-ből és 9.36-kor futottunk a 9.30-as busz után. Viszont délre Bécsben voltunk! Megérte. Leszálltunk a Erderbergstraßenél – mert az a „belváros”. Annyira volt belváros mint Budapesten a Helsinki út. 5 megállón keresztül Gasometer. Egy életre elegem van belőle. xD Nagy nehezen sikerült megtalálni a kinézett hostelt és elhelyezkedni. Bár már rohadt fáradtak voltunk, de a buli csak most kezdődik! Összekaptuk magunkat és mentünk. Googlemaps rulez! – elsőre megtaláltuk a klubot. Már jónéhányan álltak a busz és a klub zárt ajtajai között. Ott vártunk.. hát nem tudom mennyit.. 1 órát.. másfelet? Mindegy elbeszélgettük az időt. Aztán beengedtek az előtérbe. Ott is vártunk szerintem legalább egy órát. Összefutottunk két magyar fiúval és egy magyar lánnyal. Hú már öten vagyunk magyarok! Nagyon kemény. És nem tudtunk egymásról.
A koncert
Jó volt, de messze nem a legjobb amin valaha voltam. A hangzás rendben volt, az előadásmód rendben volt. Strify németül beszélt, ami a 70%-nak, tehát a túlnyomó többségnek jó volt, de azért nem mindenkinek. Hiszen voltak ott még külföldiek rajtunk kívül bőven. Ha jól tudom csehek, franciák például.. Meg voltunk mi magyarok. Jobbára tehát én fordítottam. :D Az egész nagyon szuper lett volna, ha lett volna hangulat. Nem akarok hazudni hány ember volt ott, de nagyon kevés… legalábbis CB-s mércével mérve. Max 150 ember lehetett, de az is lehet, hogy csak 100, nem tudom olyan jól megítélni. És abból a százból ha húsz volt megőrülve a CB-ért… És még ennél is kevesebben énekeltek. Hogy tudták-e a szövegeket nem tudom, de alig énekeltek. Szinte semmi táncolás, ugrálás, pláne nem tombolás.. Még mi voltunk a legaktívabbak. Egy dolog van, amit a koncertekben sajnálok: hogy nem lehet egyszerre tombolni és videózni. Ezért nem lettek a jobb számok felvéve egyik alkalommal se. Kiro nagyon aranyos volt, ahogy folyton dobálta a puszikat és nevetgélt a rajongók bekiabálásain – ahol a „Szeretlek!” és „Magammal akarlak vinni!” no és „Show me your toyz!” még finom beszólásnak számított. Vonatkozik ez a többi fiúra is természetesen. Szép gesztus volt Strify-tól a Jacko fölső – ennél jobban ki se fejezhette volna a tiszteletét.
Strify.
Az ének, a tánc, a mozgás, a beleélés, az energia, a szeretet, amit mind belead… Profi munka. Úgy látszik mindegy, hogy száz ember előtt játszik vagy ötszáz előtt: ő akkoris ugyanazt a színvonalat nyújtja. Nincs az, hogy kis hely, kis buli. Nem tudom ez a külföldi zenekarokra mennyire jellemző, de nálunk sokra az. Ezt nagyon tiszteljük a CB-ben. Ez is vonatkozik persze az egész bandára. Nem lehúzásképpen írom a többi tagról, de ha nem lenne Strify, nem lenne buli sem. Videókon nem annyira látszik, de élőben nagyon szembetűnő: ő viszi el az egész show-t, ez egyértelmű. A többiek fáradtnak tűntek – Yu talán megint nézted a napfelkeltét és nem aludtál? Shin pedig épphogy beejtette a dobverőket az első sorba. Gyors meghajlás, ráadásnak két szám – kicsit ezt is keveseltük. Sokáig kellett hangoskodni és nagyon kevés volt az a két szám.. A kevesebb néha több, de szerintem náluk másfél óra is simán elmenne ezen a színvonalon. Meg tudnák csinálni. Ha akarnák. Vagy engednék? Jó kérdés.
Koncert után számunkra meglepő módon kritikus időn belül ki lettünk téve a klubból. Itt meg mi történik??? Hol vannak a hajnali négyig-hatig tartó táncok? Közös fotózkodás és autogramosztás a klubban? Álmodik a nyomor! Linda, túlzottan elkényeztettetetek bennünket! xD De nem ám: héba-hóba más zenekarnál is előfordul még ilyen figyelmesség.
Nos tehát kint ültünk, amit azért nem bántunk, mert ott nem volt 32 fok, csak 26.. Nagyon kellemes! Már azt hittem az életünket leéljük – ja közbe találkoztunk újabb három magyarral – mire kijöttek. Kiro, Romeo és Yu el se jutottak a buszig, Strify és Shin csak azért, mert ők testőrrel voltak. Nemsokára lekapcsolták a klub lámpáit, utcalámpa pedig ott pont nem volt. A buszban égett a villany és kapva kaptam az ötleten, hogy belessek. Ez végül Strify-nak tűnt föl, jót nevettünk rajta, én meg beintegettem, hogy „Belátni ám!” na erre kijött. Vagyis csak a busz legalsó lépcsőfokán állt. Mosolygott mindenkire és csak úgy osztogatta az autogramkárytákat! Annyit aláírt amennyit csak akartunk. Oly sok mindent akartam neki mondani – szívesen átdumálnék vele akár napokat is, de hirtelen mindent elfelejtettem. Ez utoljára kb. 12 éves koromban történt meg velem. Strify blokkoló hatással van az emberekre. Viszont Strifykám, ha valakivel beszélsz légy szíves vedd le a napszemüveged, mert mi már csak ilyen maradiak vagyunk, hogy szeretnénk közbe a szemedbe nézni.
Hát ez volt a Strify-jelenés.
Kiro.
Ő az, akiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Koncert után amennyit a rajongókkal foglakozott… Minden kérdésre válaszolt, mindent aláírt, mindenkivel fotózkodott, bárkit megölelt, aki a nyakába borult, mindenkit megpuszilt, aki őt is megpuszilta. Mindenre volt egy jó szava, és ha tudod mit akarsz mondani még jól el is lehet vele csevegni. Semmi sztárallűr, semmi beképzeltség, semmi bunkóság, vagy hogy mehetnékje lett volna már. Nem. Élvezte. Nagyon. Új emberekkel találkozni, beszélgetni, na és az élmények megosztása.. Nem tett kivételt, mindenkire ugyanúgy figyelt. Ja és kicsiKiro nem is olyan kicsi. Épphogy egy leheletnyivel alacsonyabb volt nálam, márpedig én 170 cm vagyok.
Yu
Yu, a fáradt. :D De tényleg. Úgy nézett ki mint akit kimostak. De állta a sarat. Ugyanolyan kedves volt mint Kiro, csak a szavát alig lehet hallani. Yu beszélj hangosabban!!! :D
Romeo
Aki mögöttem állt és nem vettem észre. Alacsony, fekete hajú és feketében volt. Elveszett a sötétben. Basszus pedig vele is dumáltam volna! Nah mindegy, legközelebb. :D
Shin
Aki csak vigyorogni bírt a buszból. Köszi Shin. :)
A legjobb az egészben az volt, hogy Strify különösen mosolygott a magyarokra, azt hiszem megnyertük a szívét (amennyire lehetett) és már nem haragszik ránk. Ez a legfontosabb. Mikor Kiroval beszéltünk talán el se hitte, hogy másnap ott leszünk Grazban… De megcsináltuk.
Na az elég kalandos volt.
Utazás II.
Bécs és Graz 200 km-re van egymástól, két felnőttnek a jegy 60 euró a legolcsóbb vonatra. Diákkedvezmény nincs. Ez „kicsit” drága lett volna nekünk, buszt pedig már nem lett volna erőnk keresni, ígyhát kisebb szenvedés árán leálltunk az A2-es autópálya bejáratánál stoppolni. Úgy egy órája állhattunk ott, mikor elkezdett dörögni az ég és esni az eső. Búvóhely sehol. Kezdődött tehát az esőben stoppolás. Szerencsére nemsokára felvettek minket és egy férfi elvitt minket a 20 km-re lévő falujába. Minekutána nem akartunk lefeküdni vele a Graz-ig tartó fuvarért gyorsan kipattantunk és megköszöntük hogy elhozott idáig. 3 órán át stoppoltunk a szakadó esőben. Mindenünk úgy elázott hogy a rajtunk lévő cuccból csavarni lehetett volna a vizet. Miután eluntuk a dolgot és értesültünk hogy van egy jó lehetőség hogy Grazig elmenjünk beültünk a McCaféba, ahol dolgozott egy magyar pincér lány. Nah ő elmagyarázta hol az a buszmegálló. Az Istenér’ nem találtuk meg. Stoppoltunk hát tovább. Cirka óra múlva fölvettek és eljutottunk Bécsújhelyig. Ott pedig az összes megmaradt pénzünket (amiből hazautaztunk volna) ráköltöttük a vonatra, hogy eljussunk Grazig. Ott már csak két villamosmegálló volt a pályaudvartól és ott is voltunk.
A grazi buli
Merőben más volt, mint a bécsi. Már a hely is. A személyzet is. A segítségnyújtás, a hangulat, a rajongók, egyszóval minden és mindenki. Kivéve az árakat. De hát az nekünk már mindegy volt xD Az előzenekar is egész jó volt – sajnos nem tudom a banda nevét, de valami Linkin Park stílust nyomtak, de nem koppintás volt, hanem überfasza zene.
Nahát csak elkezdődött a koncert, igaz nem kaptunk love cottont (I love you feliratú piros lufi, Bécsben osztogattak a koncert előtt). Az első számtól hatalmas hangulat, pedig nem lehettünk sokkal többen, mint Bécsben. Magyar biztonsági őr, barátságos osztrák lány, aki mellettünk állt a koncerten, szóval minden a helyén volt. Azt hiszem Kiro nem szúrt ki minket, de Strify igen. Láttam: a szíve nagyot dobbant, hatalmas vigyor, csaknem integetés. Pedig még csak nem is tudták mit b*szódtunk a koncertért. Kis eltéréssel ugyanaz a show, de ez nem zavart minket. Nedves ruhában, lefáradt fejjel de örömteli szívvel hatalmasat tomboltunk. Táncoltunk ugráltunk énekeltünk, rég voltam olyan felszabadult… Toyz vagy Show me your tyoz – nem tudom a szám címét, de az új albumról lehet egy nóta. Nagyon tetszett mindenkinek, annál volt a legnagyobb tombolás. Már Bécsben észrevettem, hogy Strify kiszúrta a bilincsemet. Csak úgy poénból elvittem a koncertre. Gondoltam valamire jó lesz. Egy sima bilincs fekete szőrmével, Berlinben vettem egy ajándékboltban. Show me your toyz – naná, hogy felmutattam. Azonban Bécsben túl messze voltam a színpadtál, de Strify mutogatott rá. Láttam tetszik neki, röhögtem magamban. Most pedig.. Grazban.. odatáncikált elém (első sorban voltam, épp csak teljesen jobbszélen), lehajol, rám néz a csillogó szemeivel és finoman int a kezével: add ide, tedd bele a kezembe. Odaadtam. Nah amit ezután levágott vele… magatok is láthatjátok a videokban. Láncot harapdálta, megsimogatta a szőrmével az arcát, rátette a mikrofonra a bilincset (azonnal tudta hogy működik!), magyarán jól elszórakozott vele. Aztán jött a ráadás, a következő szám már az volt. Hiába vártam, a koncerten nem kaptam vissza a bilincset.
Jó sokat vártunk a koncert után… Majdnem két órát úgy emlékszem. Magyar dalokat énekelgettünk, és összebarátkoztunk a szlovén supporttal. Ezúton is csókoltatom őket, nagyon édesek vagytok és jófejek!!
Végre kijöttek a fiúk, de csak egy hatalmas mosoly mindenkitől és már pattantak is be a buszba. Illetve volt egy bátor vállalkozó, Strify már a busz elejénél volt, mikor egy 16 év körüli lány fogta magát és nemes egyszerűséggel hátulról ráugrott. Nagy tapsvihar, füttyögés, dőltünk a nevetéstől.. azt hiszem Strify megértette, hogy a rajongóknak fontos a közös kép elkészítése. Ez az egy leányzó -azt hiszem bátorsága miatt- kiérdemelte. :D Aztán még ott szerencsétlenkedtek a busszal fél órát, mert olyan keskeny volt az utca, hogy nem tudott kiállni, plusz még építkeztek is éppen. Kis tereprendezés, aztán mehettek is. Strify fölmászott hátul – talán egy asztalra és kikukucskált, mi meg integettünk neki. Busz fékezett, Strify eltűnt. Újra megjelent. Ezt úgy kb eljátszotta tízszer, aztán szerintem elege lett az esésekből. :D Battyogtunk tehát a pályaudvarhoz, egyszercsak elhúz előttünk a turnébusz.. Kiabáltunk, integettünk. Kiderült, hogy rossz irányba mentek. XDD
A hazautunk legalább akkora kaland volt, mint a Grazba jutás.. Először is 4 órát fagyoskodtunk a pályaudvar előtt, aztán jegy nélkül felszálltunk a vonatra, jófej kalauzhölgy segítségével minimális összekoldult pénzért eljutottunk Szentgotthárdig, onnan maradék néhány forintunkon eljutottunk Szombathelyig, ahol egy barátnőm kisegített, így eljutottunk Pestre, ahol 2 euró beváltásával sikeresen célba értünk a metrójegyekkel.
És hogy mi a nagy konklúzióm?
Ausztriában sz@r a tájékoztatás, de kegyetlenül. Tourinform nuku, ha megállítasz valakit, rád se néz, angolul nem is tudnak. Mindenki hülyének néz, ha megkérdezel valamit. Egyedül a diákszállón voltak jófejek velünk.
Ellenben a zenekar profizmusa tetszett, mindegyikük 1000%, hogy színpadra termett. Főleg Strify és Shin. Az előadásnak, a zenének, a zenében élnek. Teljesen. Egy motiválatlan, kicsi közönség előtt felszegett fejjel nagy bulit adni és végigmosolyogni - nem lehet könnyű.
Amint említettem semmi sztárallűr, beképzeltség. Közvetlenség, nyitottság, vidámság – ez jellemezte a srácokat.
A rosszmájú pletykákra pedig annyit tudok mondani: nem, egyáltalán semmi 16+ nem volt a színpadon, senkit nem akartak felszedni, mégcsak nem is udvaroltak senkinek, nemhogy gusztustalan dolgokat mondtak volna. A buszban aludtak, ahova senki más nem léphetett be az őr crew-jukon kívül.
Előzmény: barmultunk msn-en és szokás szerint Strify-n poénkodtunk meg az 5 perces magyarországi tartózkodásukon... Na persze jött az ötlet mit tud Ő csinálni itt a magyar csajokkal 5 perc alatt. (Megjegyzés: így születnek a fanfiction-ök.) Regényszerű folytatása olvasható twitteren, de azért ez a top része.
önzetlenül és elfogultság nélkül mondom: egy kicsit tapintatlan voltál. Nem lenne közfelháborodás, ha másképp tálalod az egészet.
Mondjuk:
soha nem jártunk még Budapesten és nem ismerjük az országot, de eléggé vicces és/vagy idegesítő volt, hogy a repülőtéren a sétabotom miatt fennakadtunk az ellenőrzésen, mert a biztonságiak veszélyesnek minősítették. Ilyen még máshol nem fordult elő. (megjegyzés pluszpontér': Remélem egyszer itt is lesz koncertünk és láthatunk magyar rajongókat is. - Vagy valami hasonló.)
Mert ebből mi jött le nekünk?
egyszercsak megjelentetek Budapesten és senki nem tudta mit kerestek itt, pláne CB ügyben
fájó szívvel gondoltunk arra, hogy csak átmentetek az országon, se koncert se semmi és az első magyarországi élményetek is negatív
sajnálatos módon ennek megértéséhez magyarnak kell lenni, vagy legalábbis itt kell élni és figyelni kell a politikai eseményeket. Azt hiszem ez nem nevezhető egyszerűen unszimpátiának, vagy hogy a magyar biztonságiak bunkók. (Asszem Ferihegyen nem in-kalosok vannak, de ha igen akkor szóljatok.)
Ettől függetlenül...
Akármilyen hülye indokot kitalálhattak. Egyszerűen érthetetlen, hogyha csak átmész Ferihegyen és nem kóricálsz be a városba/országba, akkor nem mindegy? Mert ha egy frissen sült kenyér annyira veszélyes a nagymamám kezében, hogy azt össze kell nyomni, mert bombát sejtenek benne, (több mint valószínű, hogy egy 70 év fölötti néni fogja berobbantani az utcát), na ez is röhejes, de ti ki se tettétek a lábatokat a reptérről... Innentől kezdve hogy egy kb. 1 m hosszú fémes (lekerekített) végű bot miért veszélyes azt nem tudom. Majd ha az ország ahova mentek koncertezni veszélyesnek találja, akkor kobozza el az. (Ez esetben Ukrajna.) Nekünk mi közünk hozzá???
Mellesleg hozzátenném hogy koncerten óvatosan hadonásszá' azzal a bottal mert úgy fogsz járni mint a Lovesongs forgatásán és azzal nem békélne meg a lelkiismereted.
Valahonnan ismerősek voltak ezek a sorok. Mintha egy titokzatos éjszakából csengtek volna vissza. Hihetetlenül hangzik, de olybá tűnik számomra, mint egy régen hallott vers.
Egy ének abból az éjszakából…
Lágy nyári szél, az égen millió csillag ragyog. Ezt a dalt énekeltem. Énekeltem, és tudtam, hogy a végzet éneke ez. Amit most teszek visszafordíthatatlan és rossz, nincs aki segítsen.
Az utóbbi időben egy igen érdekes jelenségre lettem figyelmes: sokan méltatják Lady Gaga-t, az amerikai szórakoztatóipar új üdvöskéjét, miközben arra sem figyelnek, hogy ki és mi rejtőzik a glam-máz mögött. Egy magyar tiniújság még cikket is szentelt az új őrületnek, amelyben nem árt ha olvasunk a sorok között. Íme.
magyar Popcorn, 2009/03 A hónap CD-je: Lady Gaga - The Fame
A leginkább fröccsöntött Christina Aguilerára emlékeztető Lady Gaga debütáló albumának hallgatása közben már a második számtól éktelen fejfájásom lett. A lemez közepe felé kezdett elmúlni, a címadó dal például kifejezetten tetszett. Az viszont tagadhatatlan,hogy Gaga kisasszony bőven merít a nagy elődök munkásságából, úgy mint Madonna vagy Gwen Stefani, legyen szó akár zenéről, akár hiányos öltözködéséről. Kicsit egyformák a korong számai, de a bemutatkozást kísérő médiahype és a trendkövető zenei effektezés is profizmusra vall. Lady Gaga híres akar lenni, pénzt akar keresni, és szórakoztatni akar. És úgy tűnik sikerülni is fog neki.
Nézzük ezt a cikket, miről is szól valójában.
Már az első mondatból rájöhetünk, hogy igazából egy műnővel van dolgunk. Nem tudom pontosan a hölgy hány műtéten esett át, de ezek előtt úgy nézett ki mint Kiszel Tünde, aki mint tudjuk agyilag kb. ugyanolyan "értékes" mint testileg.
"a második számtól éktelen fejfájásom lett" Arra meg kinek van szüksége? Első ok, amiért nem veszem meg az albumot.
"bőven merít a nagy elődök munkásságából" Vagyis koppintja őket. És ezt még büszkén vállalja is, huh!
"Kicsit egyformák a korong számai" magyarul unalmas. Második ok. Ezen nincs mit magyarázni.
"a bemutatkozást kísérő médiahype és a trendkövető zenei effektezés is profizmusra vall" A menedzsment jó, semmi több.
"Lady Gaga híres akar lenni, pénzt akar keresni, és szórakoztatni akar. És úgy tűnik sikerülni is fog neki." Etessük csak szeméttel az embereket, butítsuk el őket, elvégre cirkusz kell a népnek, nem? Tartalom, értelem, értékes zene és gondolatok - ugyan minek?
Tanuljunk meg a sorok között olvasni. Hagyjuk meg az amerikaiaknak ami az övék, mi meg maradjunk a Cinema Bizarre-nál.
Feltétlenül kell nekünk (és nekik) Amerika?
Ezek után még ez a hónap cd-je??? Miért? Csak mert profi a médiahype? Na és aztán? Nem kötelező bekapcsolni a tv-t és nézni a Viva-t, és aztán arról cikket írni, hogy miért ugyanaz a No. 1. Amerika után Magyarországon is.
A Cinema Bizarre értékes gondolatokat közvetít a fiatalságnak, remek zenével párosítva. Ne kövessük divatból azt, aminek se eleje se vége, főképpen értelme nincsen. Egy génkezelt tyúk lesz a tinilányok mintaképe? Remélem nem. És hogy a srácok nem hozzák haza ezt az őrületet. Azt is remélem.
Elképesztő, hogy milyen csodára képes néhány éppen csak a tinédzserkorból kilépett srác.
Jönnek, látnak (láttatnak), győznek.
És azt mondják: mi most megváltoztatjuk a világot.
Sikerrel.
Mert ha valamit eldönt Srify (20), Yu (19), Kiro (20), Luminor (23) és Shin (19), akkor az úgy is lesz.
Nincs semmiféle zenei forradalom, csak tökéletesség.
Lendület, váratlan ritmusváltások, gyönyörű hangok, és az a fajta zene,
amire egyaránt pörögnénk és amit este a kádban hallgatnánk.
Ezek a srácok tudnak valamit.
Úgy írnak, mintha kétszer annyi élettapasztaluk lenne, mint amennyit koruk sejtetni enged.
Úgy állnak minden alkalommal a színpadra, mintha ez lenne az utolsó lehetőségük.
Szívüket-lelküket beleteszik abba amit csinálnak.
És a testüket is.
Ez kétségtelen.
Tudják mitől döglik a légy. Nő és férfi egyaránt.
Sokak számára itt van a nagy bökkenő.
Ez így nem jó, ez így nem lehet, szörnyű, nem normális, egészségtelen, vagy mindjárt beteg.
Stop.
Fél szemünkkel vessünk egy pillantást a televízióra, böngésszünk a cikkek között.
Igen, jól látják: nem normális beállítottságúnak lenni ma tényleg divat.
A véleményem, hogy amíg mindenki teszi a dolgát, addig nincs semmi baj.
Baj akkor van, ha ez kimutathatóan rossz hatással van a fiatalságra.
Ezidáig nem sikerült kimutatni.
Nyugodjunk meg, és sétáljunk be a boltba a Final Attraction-ért.
Megígérem, nem fognak csalódni.
Majd egy éves albumkritikám.
Írtam:
2008. augusztus 22. 22:47
Azóta megannyi változás történt a zenekar háza táján, de töretlen lelkesedéssel várjuk az (egyre inkább kitolt) ToyZ megjelenését. Remélem arról is csak szuperlatívuszokban lehet majd beszélni. Bizonyos kétségeim a zenekar jövőjével kapcsolatban a következő cikkben.
You touched my heart you touched my soul. You changed my life and all my goals. And love is blind and that I knew when, My heart was blinded by you. I've kissed your lips and held your hand. Shared your dreams and shared your bed. I know you well, I know your smell. I've been addicted to you.
Goodbye my lover. Goodbye my friend. You have been the one. You have been the one for me.
I'm so hollow, baby, I'm so hollow. I'm so, I'm so, I'm so hollow. I'm so hollow, baby, I'm so hollow. I'm so, I'm so, I'm so hollow.
Viele Menschen und Träume hab ich nun gekannt. Mit den Stimmen so sanft.. Mit den Worten ..umschmeichelnd. Einst habe ich lichterloh gebrannt . Und diese Welt war mein lied. Und das Lied war die Liebe. Doch ab einem Tag ....lief alles ..schief.
Ich hatte einen Traum ...Schon lang vorbei. Ein Traum.Voll Hoffung auf das Leben . Eine Liebe..die nicht sterben soll. Ein Gott...der alles kann vergeben .
Da war ich jung ...und unbefleckt. Noch nicht von Wirklichkeit ...durchdrungen . Ich habe ihren Wein probiert ... Ich habe dieses Lied gesungen .
Doch die Tiger dunkler Nacht ... Wittern alle Deine Wunden .. Sie zerfleischen dieses Herz. Machen deinen Traum zur Schande.
Einen Sommer ..hab ich ihn geliebt . Und das war das größte..aller Wunder: Der Traum wars, der dort bei mir schlief . Es wurde herbst als meine unschuld ging .
Und in diesem Traum ..halten sie ihr Wort. Dort möcht ich ihm noch alles geben ... Doch nicht jeder Traum wird dir erfüllt. Nicht jeden Sturm kannst du überleben .
In diesem Traum war mein leben soviel mehr ... Als die Hölle , die ich verdammt bin nun zu leben .. War ich so falsch ..war ich nie genug?
Das Leben hat meinen traum ermordet .
Az álmom
Sok ember sok álmát hallottam. Lágy hangokkal.. Leírhatatlan szavakkal. Hajdan lobogva égtek bennem. Az én világom. Az én dalom. És a dalom maga a szerelem volt. De egy nap… minden rosszra fordult.
Volt egy álmom… nagyon régen. Egy álom. Sok reménnyel. Egy szerelem.. ami élhetne. Egy Isten… aki mindent elnézhetne.
Fiatal voltam… és ártatlan. A valóság... még nem hatott meg. A borukat kóstolgattam… És ezt a dalt énekeltem.
Mint a tigris a sötét éjszakán… Úgy éreztem szimatát a szerencsédnek.. Ami széttépi ezt a szívet. Az álmodat megszégyenítem.
Egy nyáron őt szerettem. A csodák csodája volt: Egy álom, hogy ott feküdt mellettem. Ősz lett, mire az ártatlanságom elkelt.
És ebben az álomban.. tartotta a szavát. Ott még mindent meg akartam adni neki… De nem minden álom lesz valóság. Nincs oly ember, ki ezt a vihart túlélheti.
Ebben az álomban az életem sokkal több volt… Mint a pokol, amire kárhoztatva vagyok.. Rossz voltam.. vagy telhetetlen?
